Érdekes módon felnőtt koromra sokkal jobban megszerettem a társasjátékokat, mint amennyire gyerekkoromban kedveltem őket. Akkoriban inkább Legóval, vagy plüss játékokkal játszottam, esetleg lovagvárat építettem játékkockákból. Azonban ha volt valami, amit ki nem állhattam, az a Barbie baba volt. Társasjátékokkal azért nem nagyon játszottam, mert a barátaim mindig inkább valami mást szerettek volna játszani.

Mostanában több alkalommal is ellátogattam olyan közösségi terekbe, ahol a hét valamelyik napján társasjáték esteket tartanak. Ez remek alkalom arra, hogy egy pohár fröccs mellett új embereket ismerjek meg, és fejlesszem a készségeimet is, ugyanis a legtöbb felnőtteknek szóló társas a logikára épít. Éppen egy ilyen alkalmon ismertem meg Virágot is.

Virág nálam körül-belül 10 évvel idősebb, már első ránézésre is nagyon érdekes lány, akivel szinte egyből megtaláltuk a közös hangot. Az első perctől fogva nagyon nyitott volt, elég sokat mesélt a korábbi életéről, és arról a rengeteg dologról, amivel eddig foglalkozott. Többek között még azt is elmesélte, hogy a húszas éveiben annyira elhatalmasodott rajta az alkoholfüggősége, hogy végül a közeli barátai és családja unszolására úgy döntött, hogy elvonó kúrára megy. Az elvonó óta pedig egy korty alkoholt sem fogyasztott.

Nagyon meglepett, hogy már az első találkozásunkkor ilyen nyíltan beszélt nekem egy ilyen érzékeny témáról. De abból, hogy ilyen könnyen tud beszélni róla, az látszik, hogy sikeresen leküzdötte a káros szenvedélyét. Az ő esetében ez már egészen fiatalon, tinédzserkorban kezdődött. Gyakran járt el éjszakánként inni a barátaival, már a gimnáziumi évei alatt is. És ilyenkor a tinik mértéktelenségét ismerve, rendszeresen ki is ütötte magát.

Kezdetben még ő is szociális ivó volt, azaz elsősorban társaságban fogyasztott alkoholt, de 21-22 éves kora környékére megszokottá vált számára, hogy otthon, akár egyedül is igyon. Az ilyen otthoni ivászatok gyakran végződtek azzal, hogy már korán este kidőlt a kanapén, és csak másnap reggel ébredt fel, amikor már egy órás késésben volt a munkahelyéről. Idővel a szeretteinek is feltűnt, hogy valami nincsen rendben vele.

Ekkor Virág még nem fogta fel, hogy alkoholfüggőségtől szenved, mivel ő soha sem érezte azt, hogy neki mindenképpen szüksége van alkoholra. Ennek ellenére mégis minden nap fogyasztotta. Ez így ment még további 3 évig, amikor is végre ő is szembesült vele, hogy kisiklott az élete. Ehhez az kellett, hogy elveszítse a munkahelyét, és megromoljon a kapcsolata a rokonságával. De a közvetlen családja végig kiállt mellette, ők vették rá arra is, hogy menjen el egy felépülő központba.

Arra, hogy elmesélje, hogy ott hogyan érezte magát már nem volt ideje, ugyanis az utolsó busszal haza kellett még jutnia. Azért még arra megkértem, hogy küldje el nekem a központ elérhetőségét. Másnap reggel el is küldte nekem ezt a linket: https://felepulok.hu/kapcsolat
A link a Felépülők Központ oldalára irányított, ahol végül rengeteg mindent megtudtam az alkoholizmus fokozatairól, a kezdődő alkoholizmus jegyeiről, és a központ által nyújtott 28 napos programról.

A https://felepulok.hu/kapcsolat oldalon pedig láthattam, hogy nem csak a betegeknek, hanem a hozzátartozóiknak is sok figyelmet szentelnek. Nekik is biztosítanak konzultációt, a betegek számára pedig a program után utógondozást is. A környezet, amit biztosítanak pedig a természet közelében, privát helyen van, elzárva a kíváncsiskodó, tolakodó szemektől. A diszkréció tehát garantált.

Remélem a jövőben nem lesz több olyan ismerősöm, aki ilyen jellegű segítségre szorul, de mindenképpen az eszembe vésem a Felépülők Családi és Felépülési Központ által nyújtott programot.